Mi az, amit a kutyánkkal mindig be kell tartatni, hogy megértse, mi vagyunk a falkavezérek. Ha ezek a viszonyok tisztázottak, hatásukra a kutya viselkedése nagyon sok mindenben pozitívan módosulhat. Az agresszió, félelem, vagy az engedelmesség tekintetében hihetetlen változásokat tapasztalhatunk...A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya egész életére. A kutya nem ember (bármennyire is szeretnék néhányan úgy kezelni), így nekünk kell megtanulnunk kutyául gondolkodni, hogy kapcsolatunk mindig felhőtlen lehessen. A kutya számára ezek a gyakorlatok nem kínzások; nem bántják a lelkét, nem úgy működnek, mintha emberrel tennénk ugyanezeket, hanem számára természetes, az ösztönével, a falkaszellemmel egyező dolgok, amelyekkel a természetben (vagy egy kutyákból álló falkában) ugyanígy szembesülne.Ezzel nemcsak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas terhet. Képzeljük csak el, milyen stressz az a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős a falkájáért (tehát értünk, a családunkért), de mi nemcsak hogy nem akarunk neki folyton engedelmeskedni, hanem sokszor nem is lehet mellettünk, hogy megvédjen minket. Gyakran ő saját magát nem érzi elég erősnek, hogy vigyázzon ránk, de mégis meg kell hogy tegye, hiszen úgy érzi, mi, a gazdák erre nem lennénk képesek - emiatt lesznek aztán kutyáink bizonytalanok, félelemből agresszívak, akár depressziósak. Gondoljunk bele, mit érezhetnek olyankor, amikor mi eltávozunk az ismeretlenbe, ők pedig abban a hitben maradnak, hogy nem képesek minket megvédeni...A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele van nyugtalansággal (amit csak ekképpen tud levezetni), hogy nem képes megvédeni a falkáját, hiszen nincsen mellette. Ám az olyan kutya, aki tudja, hogy neki ilyen feladata nincs, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan vissza fognak térni hozzá - hiszen ők a felelősek érte -, nyugodtan alszik, tombolás nélkül megvárja, amíg a gazdik hazaérnek.Ugyanez igaz arra a kutyára is, amelyik agresszívan mindenkinek (embernek, állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az ő dolga a falkája védelme. Ezért hoz önálló döntéseket, és támad ki, holott ez nem az ő feladata lenne. A falkában mindig a falkavezér (ideális esetben a gazda) dönti el, hogy ki barát és ki ellenség, kitől félünk, és kinek támadunk neki. A rangsorban alatta álló falkatagok őt követik - tehát ha a kutyát megfelelően kezelik, így fog cselekedni.Vajon miért van az, hogy a kutya otthon olyan szépen hallgat a gazdájára, és aztán egy idegen, új ingerekkel teli környezetben nem engedelmeskedik, hanem megy a saját feje után? Az ok ugyanaz... Otthon, amikor minden rendben van, amikor nem érheti támadás a falkát, nem kell a terep felderítésével foglalkoznia, nem kell élelem után kutatnia, akkor az engedelmességi gyakorlatozás tulajdonképpen kellemes játék a falka többi tagjával. Idegen környezetben azonban felerősödik benne a tudat, hogy neki kell figyelnie az új területre, felmérnie a veszélyeket, döntenie a helyzetekben, ezért nem is foglalkozik az "alatta lévők zaklatásával" (gyere ide, ülj le...) És amúgy is! Miért kellene egy rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?! Ha viszont a kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért érkezik a vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki annyi a feladata, hogy kétkedés nélkül teljesítse a neki szóló utasításokat.

FALKÁBÓL KIZÁRÁS: 

A legnagyobb büntetés egy kutya számára a kizárás a falkájából. Ez lehet rövid időn át alkalmazva a büntetés egyik formája kisebb rosszaságok esetén, viszont komolyabb problémák felvetődésénél (pl. emberharapás, erős agresszió, állandó morgás...) ez a megoldás a leghatásosabb.MIÉRT? Egy farkasokból álló falka megfigyelése közben is azt vehetjük észre, hogy ha olyan vezető áll a falka élén, akit a tagok nem tartanak megfelelőnek (mint jelen esetben mi a kutyánkat), ugyanezt az eljárást alkalmazzák vele szemben. Ugyanúgy együtt vonulhat a falkával; ha jut élelem, ugyanúgy ehet ő is, azonban nem kommunikálnak, nem játszanak vele - szó szerint kiközösítik őt, míg rá nem jön, hogy hol van a helye a rangsorban. Így kell nekünk is eljárnunk.GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: A kizárás ideje nagyon változó lehet a probléma fajtájától és mélységétől függően. Agresszió esetén minimum 1 hetes időtartammal kell számolnunk, és az elért hatástól függően kell továbblépnünk, illetve folytatnunk a kizárást. Sohase hagyjuk abba a kizárást az első pozitív változás észlelésekor, mert könnyen mélyebbre eshetünk vissza! Komolyabb problémák esetén legkevesebb az 1 hetes időtartamot tartsuk be - áldozzuk fel ezt az időt annak érdekében, hogy cserébe hosszú éveken át gond nélkül élhessünk együtt kutyánkkal.A kizárás azt jelenti, hogy semmiféle módon nem kommunikálunk, nem lépünk kapcsolatba a kutyánkkal. Szó szerint mintha nem is létezne. Nem szólunk hozzá, nem nézünk rá, nem simogatjuk meg, nem is büntetjük. Ha ugrál, ugat, akkor elfordulunk, ellépünk tőle. Ebben az időben nem használunk parancsszavakat sem. A sétáltatás csak pórázon történik, mindennemű kommunikációtól mentesen. A kutyát nem hívjuk magunkhoz, hanem egyszerűen odalépünk hozzá, rácsatoljuk a pórázt, az ajtóban egyetlen szó nélkül, a póráz segítségével hátrahúzzuk, kilépünk előtte, és elindulunk. Figyeljük meg, hogy ő melyik irányba menne - mi épp az ellenkező irányba induljunk, de mindezt szótlanul tegyük. Az etetés a fent leírtak szerint történjen, és az is egyetlen szó nélkül.A kutyánk gyakran bevet különféle módszereket, hogy elérje: valamilyen módon mégis kivívja a figyelmünket: ilyenkor szokott előfordulni a hosszas ugatás, vonyítás, az ugrálás, a bepisilés, különböző dolgok szétrágása... Bizony erőt kell vennünk magunkon, és "lenyelni" kutyánk viselkedését, rendbe hozni az általa megrongált dolgokat, és rá sem nézni, mintha a virág magától esett volna le, vagy a pisi a szőnyegre az égből hullott volna. Ne feledjük: a negatív reakció is reakció! És a kutyánk éppen erre vár! Ha rajtakapjuk, amint ilyesmit csinál, az egyetlen lehetséges módja a fegyelmezésnek 10-20 l-es üres műanyag kanna használata (a kannát helyettesíthetjük egy 2 literes műanyag palackkal, amelybe a hanghatás kedvéért pár kavicsot is beletehetünk). A kannát a kutya nem tudja összekötni az emberrel, így nem törjük meg a kizárást, ám mégis elérjük, hogy ne "érje meg" neki egész éjszaka tombolni, vagy lerántani a függönyt...Nagyon fontos még, hogy a kizárást az egész családnak be kell tartania. Mielőtt nekikezdenénk, üljünk le, beszéljük át együttesen, és ha belevágunk, csináljuk is végig. Ha csupán a család néhány tagja zárja ki a kutyát és a többiek ugyanúgy szeretgetik, akkor nemhogy nem érünk el eredményt, még ronthatunk is a helyzeten, mivel összezavarjuk a kutyát, és nem tudhatjuk, ez végül milyen reakciót vált ki belőle.A kizárás végén (amikor letelik az 1 hét, vagy határozott változás áll be a kutya viselkedésben) sose ugorjunk egyből a kutyánk nyakába, hogy "végre hozzád szólhatok!", hanem fokozatosan kezdjünk újra foglalkozni vele. Első alkalommal, miután hazaértünk, még legalább fél óráig ne vegyünk róla tudomást, majd ezután hívjuk magunkhoz. Először csak a parancsszavak kerüljenek elő, a dicséret, a simogatás csakis a jól teljesített feladat után jár. A játékkal még várjunk pár napot, és akkor is csak a fent leírt módon tegyük.